FIGYELNÜNK kell a közvetlen környezetünket, azon belül pedig az embereket is.
A képet tegnap, az esti bringázás közben készítettem (a napközben 35 fok után a naplementekor már csak 30 fok, egész elviselhető:).
Egy helybéli ismerősöm száll le a település melletti rétre, befejezve napi köreit. Jól ismerem.
Két ok miatt repül.
Egyrészt, mert imádja a fel és leszállást, a szabadságot.
Másrészt, mert érdeklődve figyeli a magasból kisvárosunk (Albertirsa) életét: a forgalmat, az épülő házakat, a sportpályát, a város lüktetését.
Ez a gyönyörű pillanat emlékeztetett arra, mennyire fontos FIGYELNÜNK a közvetlen környezetünket, azon belül az embereket Mind a családban, mind a munkahelyen – különösen ha vezető/meghatározó szerepünk van akár itt, akár ott.
Amire én leginkább figyelek (mindkét területen), azok a legapróbb, szokatlan, alig feltűnő VÁLTOZÁSOK.
A változások nagyon fontos jelek.
Minden változás mögött valami egyéni, vagy csoportos szükséglet, igény bújik meg.
Minden apró változás üzen: valami zajlik a háttérben, valami történik.
Az életünk adott pillanatában – a szabad akaratunk döntésére várva – az összes lehetséges következmény sorban áll, figyelve azt, hogy az adott pillanatban hozott döntésünk eredményeképpen melyiküknek kell aktivizálódni.
A többi következmény pedig „figyeli” az alakuló helyzetet, adaptálódik, és tovább vár sorára.
Lesz, amelyik okafogyottá válik, és „pihenni” tér, lesz olyan, ami egyre „türelmetlenebbül vár” a sorára, és lesz, amelyik „drukkol”, merre haladunk szuverén döntéseink alapján.
FORDÍTSUNK a nézőponton!
Ne a következmények „figyeljenek” minket alig várva, hogy aktivizálódjanak, hanem mi figyeljük a világot és kivárva a legjobb pillanatot, időben döntsünk a változtatásról, a MAGUNK működésének, viselkedésének változtatásáról.
A FIGYELEM nem csak passzív figyelmet, hanem aktív érdeklődést jelent. Kérdéseket, együttérzést, visszajelzést, odafordulást, kapcsolódást, közös létet.
Gondolhatnánk, hogy a világ, az emberek elzárkóznak, nem árulják el az okokat, a mögöttes indítékokat.
EZ TÉVEDÉS!
A mindenség, az emberek csak arra várnak, hogy valaki megfelelő irányultsággal, jószándékkal és kíváncsisággal ÉRTSE meg ÉREZZE át a másik történetét, és fogadja el az okokat, drive-okat, miérteket.
Ha érzem a felém áradó figyelmet, akkor bizalomban tudom magam és megosztom az okokat, a miérteket, sokkal nyitottabb leszek.
A LÉNYEG:
- Ne a sors figyeljen minket, hogy merre megyünk, hanem mi figyeljük a világot: merre kell mennünk (Camus: “a szabadság a felismert törvényszerűség”).
- Figyeljünk mindenre: a jólláthatóra éppúgy, mint a láthatatlanra, az üvöltőre éppúgy, mint a suttogóra, a kedvesre éppúgy, mint a borzasztóra, a vonzóra éppúgy, mint a taszítóra.
Ha ezt megtesszük: vezetői döntéseink jobbá teremthetik a világot, és benne elégedettebbé a benne élőket.